A sejt kémiai vonatkozásai

Mindent a sejt kémiai vonatkozásairól

Az élő anyag fizikai és kémiai jelenségeit szabályozó törvények ugyanazok, mint az élettelen anyagoké. A létfontosságú jelenségek azonban a sejteknek nevezett egységekben erősen szervezett anyagokból származnak.

Szerkezetének fenntartásához és funkcióinak ellátásához a sejtnek vízre, ásványi sókra, szénhidrátokra, lipidekre, fehérjékre, nukleinsavakra és adenozin-trifoszfátra van szüksége.

Víz

A víz a sejttérfogat körülbelül 701 TP3T-ját képviseli. Számos anyag oldószere, az anyagok intra- és intercelluláris szállítására szolgál, és számos kémiai reakcióban vesz részt. Ezért minden sejtnek van egy olyan mechanizmusa, amely állandó víztartalmát fenntartja.

A víz mennyisége a szervezet típusától és életkorától, valamint a szerv vagy szövetek anyagcsere-aktivitásától függően változik: a fiatalabb szervezetekben és a legaktívabb szövetekben és szervekben nagyobb.

Fehérjék

A fehérjék az élőlények alapvető anyagai. Részt vesznek minden sejt membrános, tubuláris, fonalas és szemcsés szerkezetében. Csontok (osseyrla), izmok (aktin, miozin, mioglobin), vér (albumin, globulin, protrombin, fibrinogén), bőr (keratin), inak, idegek, hormonok, antitestek és fehérjék összetevői.

A fehérjék –NH gyök bázisként, a -COOH gyök savként funkcionál. E gyökök számának egyenlőségétől vagy egyik túlsúlyától függően a fehérjék lehetnek semlegesek, bázikusak vagy savasak. Ezért fontos az oldatok pH-értéke, ahol megtalálhatók.

A fehérjében gazdag élelmiszerek közül említhetjük a tejet és származékait (sajt, túró, joghurt, alvasztott sajt), húst, tojást, . hüvelyesek (bab, zöldbab, szójabab, borsó, lencse, csillagfürt, földimogyoró, csicseriborsó stb.).

A növényi sejtek szintetizálják a számunkra szükséges fehérjéket alkotó 20 féle aminosavat, míg az állatok csak néhányat képesek szintetizálni. Éppen ezért célszerű a változatos táplálkozás, hogy minden szükséges aminosavat megkaphassunk.

Ásványi sók

Az ásványi sók nem disszociált formában és ionokká disszociálódnak. Az első esetben sok szárazföldi állat csontvázát, páncélját, héját és tojáshéját alkotják. Disszociált formában az ásványi sók számos sejttevékenységben vesznek részt.

Példák:

A vasionok (Fe” és Fe”') fontosak a légzési láncreakciókban (elektrontranszport) és a vér hemoglobin összetételében; ahol hiánya vérszegénységet okoz.

A jodidionok (I) részt vesznek a pajzsmirigyhormonok képződésében. Éppen ezért asztali só csomagokban;

A nátrium-klorid (NaCl) mellett; nátrium-jodidnak (NaI) is kell lennie.

A karbonát (C0) és bikarbonát (HC0) ionok fontosak a sav-bázis egyensúly fenntartásában intracelluláris környezetben.

Nukleinsavak

A savak olyan anyagok csoportját alkotják, amelyek irányítják az enzimek szintézisét, és így szabályozzák a sejt kémiai aktivitását.

Kétféle nukleinsav létezik: dezoxiribonukleinsav (DNS) és ribonukleinsav (RNS). Mindkettő három komponensből álló makromolekula: cukor – dezoxiribóz (DNS) és ribóz (RNS): tiszta és pirimidin nitrogéntartalmú szerves bázisok: foszforsav.

• Tiszta bázisok: adenin (A) és guanin (G)
• Pirimidin bázisok: timin (T), citozin © és uracil (U)

Egy bázis, egy cukor és egy foszforsav egyesülve nukleotidot alkotnak, amely a nukleinsavak egysége. Mivel öt nitrogénbázis van, öt különböző nukleotid képződik.

A DNS négy különböző nukleotidból áll: adenin nukleotid, temine nukleotid, guanin nukleotid és citozin nukleotid, amelyek hosszú láncokba vagy szekvenciákba rendeződnek, és egy polinukleotidot alkotnak.

A DNS a sejtmagban, a mitokondriumokban és a kloroplasztiszokban található. A sejtmagban a fehérjékhez kapcsolódó kromoszómákban található. Az RNS mind a sejtmagban, mind a citoplazmában megtalálható. A DNS főként a tulajdonságok örökletes átvitelével, az RNS pedig a sejtaktivitás szabályozásával kapcsolatos.

Lipidek

A lipidek szerves anyagok keverékei, amelyekben túlnyomórészt észterek találhatók. A lipidek a következő fizikai jellemzőkkel rendelkeznek:

• Vízben oldhatatlanok és szerves oldószerekben (benzol, kloroform, éter, alkohol) oldódnak;
• Érintésre nem érzékenyek;
• Átlátszó foltot hagynak a papíron.

Biológiai szempontból a lipidek azért fontos anyagok, mert a fehérjékkel együtt a sejtek élő membránjait (plazmamembrán, nukleáris membrán) és számos sejtszerv falát (endoplazmatikus retikulum, mitokondriumok, Golgi komplexum stb.) alkotják. Ezek energiaszolgáltatók, és felhalmozódhatnak, hogy energiatartalékot képezzenek, és hőszigetelőként működjenek (a zsírszövetben).