A nyelőcsőrák a nyelőcső rosszindulatú daganata (izomcső, amely a táplálékot a szájból a gyomorba szállítja).
Gyakrabban fordul elő 50 év felettieknél.
Kétféleképpen jelenik meg: laphámsejtes karcinóma és adenokarcinóma. Mikroszkóp alatt megfigyelve a két típus különbözik.
Nyelőcső laphámrák: dohányzással és alkoholfogyasztással jár.
Nyelőcső adenokarcinóma: a nyelőcsőrák leggyakoribb típusa, és olyan kockázati tényezőket foglal magában, mint a férfi nem, az elhízás és a dohányzás.
Milyen vizsgálatok szükségesek a diagnózis felállításához?
A nyelőcsőrák diagnosztizálására használt tesztek: bárium beöntés, mellkasi MRI vagy mellkasi CT-vizsgálat (általában a betegség stádiumának meghatározására szolgál), endoszkópos ultrahang (a betegség stádiumának meghatározására is használható), Esophagogastroduodenoscopy (EGD) és biopszia, PET-szkennelés (néha segít meghatározni a betegség stádiumát és azt, hogy lehetséges-e a műtét), és székletvizsgálat, amely kis mennyiségű vért mutathat a székletben.
Tünetek
A nyelőcsőrák néhány tünete: a táplálék hátrafelé mozgása a nyelőcsövön és esetleg a szájon keresztül (regurgitáció), étkezéstől független mellkasi fájdalom, szilárd vagy folyadék nyelési nehézség, gyomorégés, vérhányás és súlycsökkenés.
Kezelés
Az ajánlott kezelés a rák műtéti eltávolítása, amikor a nyelőcsőrák csak a nyelőcsőben fordul elő, és nem terjed tovább.
Kemoterápia, sugárzás vagy a kettő kombinációja alkalmazható műtét helyett, vagy a műtét megkönnyítésére.
Olyan beteg esetében, aki túl beteg a műtéthez, vagy ha a rák átterjedt más szervekre, kemoterápia vagy sugárterápia alkalmazható, amely segít csökkenteni a tüneteket. Ezt palliatív kezelésnek nevezik. Ezekben az esetekben a betegség általában nem gyógyítható.
Egyéb vizsgálatok, amelyek a beteg nyelését segítik: A nyelőcső endoszkópos kitágítása (néha stent elhelyezésével a nyelőcső tágítása érdekében fotodinamikus terápia, amelynek során speciális gyógyszert fecskendeznek be a daganatba, és fénynek teszik ki). A fény aktiválja azt a gyógyszert, amely megtámadja a daganatot.
Disszeminált rákban szenvedő betegek esetében általában nem lehetséges a gyógyulás. A kezelés célja a tünetek enyhítése. Ha a rák nem terjedt ki a nyelőcsövön kívül, a műtét növelheti a túlélés esélyeit.
A súlyos gastrooesophagealis reflux tüneteivel rendelkezőknek orvoshoz kell fordulniuk.
A Barrett-nyelőcsőben szenvedő betegek úgynevezett EGD-vizsgálata és biopsziája korai felismeréshez vezethet, és növelheti a túlélési esélyeket. A Barrett-nyelőcsővel diagnosztizált egyéneknek fontolóra kell venniük a nyelőcsőrák rendszeres szűrését.
