HIRDETÉSEK
A világ fizikatörténetének kronológiája
Kr.e. 480 – Milétoszi Leukipposz és Abderai Démokritosz kidolgozza az atomisztikus hipotézist, amely szerint az anyag atomokból – apró, oszthatatlan egységekből – áll.
Kr.e. 335 – Arisztotelész megfogalmazza a geocentrikus rendszert, amely szerint a Föld a világegyetem középpontjában van rögzítve, ezt az elméletet később Ptolemaiosz dolgozta ki.
HIRDETÉSEK
Kr.e. 295 – Eukleidész közzéteszi az első tanulmányokat az optikáról.
Kr.e. 250 – Szirakúzai Arkhimédész megalapítja a hidrosztatikát – a folyadékok egyensúlyának tanulmányozását – a fluktuáció és a relatív sűrűség elveinek felfedezésével.
1543 – A lengyel Nicolas Copernicus kiadja Az égitestek forradalmait, ahol elmagyarázza a heliocentrizmus elveit.
HIRDETÉSEK
1600 – Az angol William Gilbert kiadja a De Magnete című könyvet, ami az elektromosságról és a mágnesességről szóló tanulmányok kezdetét jelenti.
1604 – Galilei bemutatja az első kijelentéseket a zuhanó testek törvényeire vonatkozóan A gyorsított mozgás című munkájában.
1647 – Blaise Pascal, francia, kijelenti a légköri nyomás létezését a Vákuumról szóló traktátus előszavában.
1648 – Az olasz Evangelista Torricelli feltalálja a barométert, egy olyan műszert, amely méri a légköri nyomást.
1648 – A holland Willebrord Snellius felfedezi a fénytörés törvényét.
1667 – Az angol Isaac Newton azonosítja a fény szórását.
1676 – A francia Edme Mariotte és az ír Robert Boyle kimondja a gázok összenyomhatóságának törvényét, amely szerint a gáz nyomása fordítottan arányos az elfoglalt térfogattal.
1676 – Ole Römer dán csillagász felfedezi, hogy a fénysebesség véges, és 225 000 km/s-re számítja.
1687 – Newton kiadja a Természetfilozófia matematikai alapelveit, amelyben kifejti a tehetetlenség és az egyetemes gravitáció törvényeit.
1738 – A svájci Daniel Bernoulli közzéteszi az első tanulmányokat a folyadékok nyomásáról és sebességéről.
1761 – Az angol Joseph Black megalkotja a kalorimetriát, a hő mennyiségi vizsgálatát.
1785 – A francia Charles Augustin de Coulomb kimondja az elektrosztatikus erők törvényét, amely szerint „az ellentétes előjelű elektromos töltések vonzzák egymást, az egyenlő előjelűek pedig taszítják egymást”.
1799 – A német Friedrich Herschel felfedezi az infravörös sugarak létezését.
1801 – A német Carl Ritter ultraibolya sugarakat fedez fel.
1814 – A francia Augustin Fresnel elkezdi fejleszteni a fény hullámelméletét.
1820 – A francia André-Marie Ampère megfogalmazza az elektrodinamika törvényeit; Pierre Laplace kiszámítja az elektromágneses erőt; a dán Hans Christian Oersted az iránytű tűjén az elektromos áramok által keltett eltérést írja le, és végérvényesen egyesíti az elektromosságot és a mágnesességet.
1821 – Az angol Michael Faraday felfedezi az elektromágneses indukció alapjait.
1824 – A francia Nicolas Sadi Carnot kiadja a Réflexions Sur la Puissance Motrice du Feu című könyvet, amely később a termodinamika alapját képezi.
1827 – A német Georg Ohm megfogalmazza azt a törvényt, amely a potenciállal, az ellenállással és az elektromos árammal kapcsolatos.
1831 – Faraday felfedezi az elektromágneses indukciót.
1842 – Christian Doppler, osztrák, megfogalmazza az akusztikában és csillagászatban használt Doppler-effektus alapjait.
1843 – Az angol James Joule meghatározza az egységnyi hő előállításához szükséges mechanikai munka mennyiségét.
1846 – A német Ernest Weber megépíti az első elektrodinamométert az elektromos töltések közötti vonzási erő mérésére.
1847 – A német Hermann von Helmholtz kimondja az energiatakarékosság elvét.
1849 – Az angol William Thomson (Lord Kelvin) létrehozza az abszolút hőmérő skálát.
1850 – A német Rudolf Julius Clausius megfogalmazza a termodinamika második elvét és a gázok kinetikai elméletét.
– A francia Léon Foucault egy 67 méteres inga segítségével mutatja be a Föld forgását.
1851 – A német Franz Ernst Neumann megfogalmazza az elektromágneses indukció törvényét.
– Kelvin megfogalmazza az energiamegmaradás és -disszipáció törvényeit.
– A skót William Rankine meghatározza a potenciális energiát és a kinetikus energiát.
1852 – Az angol George Stokes megfogalmazza a fluoreszcencia törvényét, megfigyelve az ultraibolya fény hatását a kvarcra.
1860 – James Clerk Maxwell skót bebizonyítja, hogy a molekulák kinetikus energiája a hőmérsékletüktől függ.
1869 – Az osztrák Ludwig Boltzmann kiszámítja a molekulák sebességét.
1873 – A holland Johannes van der Waals felfedezi az atomok és molekulák közötti vonzási erőket.
1880 – Philipp von Jolly, német, megméri a súly változását a magassághoz képest.
1884 – Az észak-amerikai Thomas Edison elkészíti az első elektronikus szelepet.
1887 – Albert Michelson és Edward Williams Morley amerikaiak megmutatják a fénysebesség állandóságát.
1888 – A német Heinrich Hertz és az angol Oliver Lodge külön dolgozva arra a következtetésre jutott, hogy a rádióhullámok ugyanabba a családba tartoznak, mint a fényhullámok (elektromágneses hullámok).
1890 – A francia Paul Villard azonosítja a gamma-sugarakat.
– Az új-zélandi Ernest Rutherford és az angol Frederick Soddy a radioaktív családokat konceptualizálja.
1895 – A német Wilhelm Röntgen felfedezi a röntgensugarakat.
– Jean-Baptiste Perrin, francia, bemutatja, hogy a katódsugarak negatív elektromosságot hordoznak.
1896 – Rutherford felfedezi a radioaktív atomokban keletkező alfa- és béta-sugarakat.
– A francia Henri Becquerel felfedezi az uránsók radioaktivitását.
1900 – A német Max Planck megfogalmazza a kvantumelméletet.
1902 – Oliver Heaviside, angol kijelenti, hogy van egy légköri réteg, amely kedvez a rádióhullámok törésének.
1905 – Lee de Forest amerikai feltalálja a triódát, egy három elemből álló elektronikus szelepet.
– A német Albert Einstein megfogalmazza a korlátozott relativitáselmélet, a tömeg és energia ekvivalencia törvényének, a Brown-mozgás elméletének és a fotoelektromos hatás elméletének alapjait.
1906 – A német Walter Hermann Nernst felteszi a termodinamika harmadik főtételét.
1910 – A lengyel Marie Sklodowska Curie-nek sikerül elkülönítenie a rádium fémes elemet.
1911 – Victor Hess észak-amerikai kozmikus sugarakat fedez fel.
– Rutherford megalkotja az atommag körül keringő elektronokból álló „bolygós” szerkezetű atom első modelljét.
1913 – A dán Niels Bohr kifejleszti az atom kvantummodelljét.
– Az angol James Frank és a német Gustav Hertz demonstrálja az atomon belüli energiaszintek létezését.
– Az angol Frederick Soddy megalkotta az „izotóp” kifejezést az azonos rendszámú, de eltérő tömegszámú atomok megjelölésére.
1916 – Einstein közzéteszi utolsó tanulmányait az általános relativitáselméletről.
1918 – Az angol Arthur Stanley Eddington kísérletileg megerősíti Einstein általános relativitáselméletét az 1918-as napfogyatkozás megfigyelésével.
1923 – Az amerikai Louis Bauer elemzi a Föld mágneses terét.
– A francia Louis de Broglie összefüggést teremt hullám és részecske között, és megfogalmazza a hullámmechanikát.
1925 – Az észak-amerikai Samuel Goldsmith és a dán George Uhlenbeck meghatározza az elektron spinjét.
– A német Werner Heisenberg és Ernst Jordan, az osztrák Erwin Schrödinger, a dán Niels Bohr és az angol Paul Dirac fogalmazza meg a kvantummechanika új elméletét.
1927 – Az olasz Enrico Fermi a kvantummechanika statisztikai értelmezését adja.
– Heisenberg megfogalmazza a bizonytalansági elvet, amely szerint a részecskék helyzete és sebessége nem ismerhető meg egyszerre és pontosan.
1928 – Hans Geiger és Walter Müller németek feltalálják a Geiger-számlálót a radioaktivitás mérésére.
1929 – Einstein közzéteszi következtetéseit az egységes térelméletről.
1930 – A holland Petrus Debye röntgensugárzást használ a molekulaszerkezet vizsgálatára.
1931 – Az észak-amerikai Ernest Lawrence kifejleszti a ciklotront, a töltött részecskék felgyorsítására szolgáló eszközt.
1932 – Robert van de Graaff észak-amerikai megépíti az első elektrosztatikus gépet.
– Az észak-amerikai Carl Anderson, Robert Millikan és az angol James Chadwick felfedezi a neutrínót és a pozitront.
– Az angol John Cockcroft és az ír Ernest Walton olyan részecskegyorsítót épít, amely lehetővé teszi az első nukleáris reakció lezajlását.
1934 – A japán Hideki Yukawa kidolgozza a mezon létezésének elméletét.
– Frédéric és Irène Joliot-Curie francia házaspár mesterséges radioaktivitást fedez fel.
– Fermi arra a következtetésre jut, hogy a neutronok és a protonok ugyanazok az alapvető részecskék különböző kvantumállapotokban.
1936 – Carl Anderson észak-amerikai felfedezi a pozitront.
– Az olasz Enrico Fermi neutronokkal bombázza a nehéz kémiai elemeket, és a természetben létezőknél nehezebb elemeket állít elő.
1938 – Otto Hahn és Fritz Strasmann németek felfedezik az atommaghasadást.
1941 – Az Egyesült Államokban megkezdődik a Manhattan Project az atombomba megépítésére.
1942 – Fermi Chicagóban (Egyesült Államok) koordinálja az első atomreaktor építését.
1945 – Júliusban az Egyesült Államok felrobbantja az első atombombát a Sonoran-sivatagban (USA). Augusztusban az amerikaiak atombombát dobtak Hirosimára és Nagaszakira.
1948 – John Bardeen, Walter Brattain és William Shokley észak-amerikaiak megfogalmazzák a tranzisztorelméletet és megépítik az első modelleket.
1950 – Albert Einstein kiterjeszti a relativitáselméletet az általános térelméletre.
1952 – Az Egyesült Államok felrobbantja az első hidrogénbombát a Csendes-óceánon. A következő évben a Szovjetunión volt a sor.
1955 – Az egyesült államokbeli Massachusetts Institute of Technology (MIT) előállítja az első ultragyors frekvenciahullámokat.
1956 – Az egyesült államokbeli Los Alamos Laboratory észleli a neutrínót.
1967 – Kína felrobbantja első hidrogénbombáját.
1982 – A Princeton Egyetemen (Egyesült Államok) megtörténik az első irányított magfúzió, amely 5 másodpercig tart, 100 000 ºC-on.
1983 – A svájci Genfi Nukleáris Kutatóközpont felfedez egy részecskét (a közbenső Z-bozont), amely megerősíti az elektromágneses erő és a gyenge nukleáris energia egyesülésének elméletét.
1986 – A német Georg Bednorz és a svájci Karl Müller több kémiai elemből álló kerámiaötvözetből „magas” hőmérsékletű szupravezetőt állít elő, vagyis olyan anyagot, amelynek alacsony hőmérsékleten az elektromos ellenállása nulla.
1986 – Ephraim Fishbach, egy amerikai, egy ötödik, a taszító erő létezését javasolja a már ismertek mellett: erős, gyenge, elektromágneses és gravitációs.
1988 – Az egyesült államokbeli Los Alamos National Laboratory fizikusai azt állítják, hogy bebizonyították az ötödik erő létezését.
1989 – Az angol Martin Fleishmann és az észak-amerikai Stanley Pons azt állítják, hogy szobahőmérsékleten nukleáris fúziót értek el: „hideg” fúziót. Nem sokkal ezután Fleishmann beismeri, hogy tévedett.
1996 – A Részecskefizikai Laboratórium tudósai kiadják a hírt, hogy sikerült antianyag atomokat előállítaniuk.
A brazil fizikatörténet kronológiája
1858 – Létrejön a Központi Iskola, korábban Katonai Akadémia, fizikai és matematikai tudományokkal foglalkozó részlegével.
1934 – A São Paulo Egyetem (USP) létrehozza első kutatócsoportját Marcelo Dami de Souza Santossal, Mário Schenberggel és Paulus Aulus Pompéiával, Gleb Wataghin vezetésével.
1944 – Joaquim Costa Ribeiro felfedezi a Costa Ribeiro-effektusként ismert termodielektromos hatást.
1947 – César Lattes részt vesz a mezon felfedezésében.
1951 – Az Elméleti Fizikai Intézet megalapítása São Paulóban.
– A Nemzeti Nukleáris Energia Bizottság létrehozása Rio de Janeiróban.
1953 – A Sugárkutató Intézet megalapítása, Minas Gerais.
1954 – Mário Schenberg felfedezi az Urca-effektusnak nevezett energiavesztési folyamatot a csillagokban a neutrínók kibocsátása révén.
1957 – Létrejön a São Paulo Atomenergia Intézet.
1958 – Az első atomreaktor telepítése Latin-Amerikában a São Paulo-i Egyetemen (SP).
1959 – Jacques Danon és Argus Henrique Moreira új részecskegyorsítót tervez.
1967 – César Lattes bebizonyítja, hogy felfedezte az atommagban található „tűzgolyót”, amely az új részecskék képződésének közbenső szakasza.
1968 – A Brazil Fizikai Társaság létrehozása.
– A Mezőgazdasági Nukleáris Energia Központ felállítása Piracicabában (SP).
1974 – A Brazília-Németország nukleáris megállapodás aláírása, amely megállapítja az Angra I atomerőmű megvásárlását, amely ellen brazil fizikusok felszólalnak.
1983 – Az Angra I atomerőmű felavatása Angra dos Reisben (RJ), az első Brazíliában.
1989 – Campinasban (SP) megkezdi működését az ország legnagyobb részecskegyorsítója.
