John Locke az empirizmusnak nevezett stílus szerzője. Tabula Rasa néven ismert elmélete szerint az emberi lények nem rendelkeznek tudással. Ez csak a tanuláson keresztül kapcsolódik az emberek tapasztalataihoz. Azáltal, hogy hibázunk, nyerünk, veszítünk és rendbe tesszük a dolgokat, az emberi lények fejlődnek.
Az empirizmus nem más, mint egy elmélet, amelyet a vele kapcsolatos cselekvések vagy tevékenységek megfigyelésével kell bizonyítani. Más szóval, valódi tapasztalat szükséges a tény megerősítéséhez.
Az empirizmus megtanítja az embert, hogy más módon figyelje meg a világot, anélkül, hogy a valóságot lefestené. Ez az elmélet szerint növeli a tudást.
Empirizmus elmélete
Az empirizmus elmélete René Descartes műveiből származik. John Locke-nak az volt a feladata, hogy információkat gyűjtsön a különböző tapasztalatokról, hogy bebizonyítsa bizonyos fogalmak igazságát. Ezért az emberi lényeknek minden érzékszervüket használniuk kell, amikor egy tényt vagy vizsgálati tárgyat megfigyelnek, és ezen érzékszerveken keresztül a valósághoz legközelebb álló definíciót kell keresniük.
Így a tudást vagy a metafizikai adatokat nem fogadták el az empirizmusban. David Hume egy másik fontos empirikus szerző volt, aki megpróbálta bebizonyítani, hogy az ok-okozati összefüggés nem igaz. Számára kronológiai események sorozata létezik, amelyek úgy tűnik, valami véletlenszerűségre utalnak.
További empirikus szerzők Arisztotelész, Aquinói Tamás és Francis Bacon.
Az empirizmus nagymértékben szolgálta a tudomány gyakorlatát és megváltoztatta a tudományos módszertan rendszerét.
