Galileo Galilei 1564-ben született Olaszországban. Természetes érdeklődése a matematika és a fizika iránt meghiúsította a családja által a fiatal Galilei számára elképzelt orvosi karriert.
Első tudományos munkája szülővárosában, Pisában volt. Egy helyi gyülekezeti munkás egy villanykörtét akasztott egy hosszú kötélre. Amikor a világító ingát elengedték és mozogni kezdett, Galilei a mozgást a szíve dobogásához hasonlította.
Tudományos munka
A kettő közötti rezgési idő egyenlő volt, és ez generálta az inga „izokronizmusát”. Ez arra késztette a Galileót, hogy megalkotta valami, az órához hasonló valami első prototípusát, amely valamilyen módon az idő mérésére szolgál.
Galilei másik élménye Pisában volt, de ezúttal a híres toronyban. Felülről két különböző súlyú tárgyat dobott. Ily módon Arisztotelész ellen vetekedne, mert Galilei tapasztalata szerint a két tárgy, amelyek közül az egyik nehezebb volt, mint a másik, ugyanabban a pillanatban érte el a földet.
Galileo még egy könyvet is kiadott olaszul „Saggiatore” címmel, ami a portugál fordításban „Experimentador” néven szerepel. Az anyag matematikai érveket mutat be az egzakt tudományok kidolgozásához.
Galileo fizikával kapcsolatos munkáját karok, síkok, csavarok, kalapácsok és más egyszerű eszközök segítségével végezte. Feltalálóként akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor olyan berendezéseket állított össze, amelyeket ma is használunk, például távcsöveket, hőmérőket, hidrosztatikus mérlegeket és geometriai iránytűket.
Csillagászati felfedezések
A távcső elkészítése után valami erősebbet fejlesztett ki, amivel csillagászati felfedezéseket tehet. Miután megalkotta minden idők legmodernebb távcsövét, elkezdte tanulmányozni az eget.
Ezután elkezdte felfedezni az olyan csillagképeket, mint a Plejádok, az Orion, a Rák és a Tejút. Az univerzumban szerzett eredményeit a „Siderus Nuntius” című könyv archiválja, amelynek portugál fordítása „A csillagok hírnöke”.
A csillagászati berendezéseken eltöltött sok idő ára azt eredményezte, hogy megvakult. Csillagászati ismeretei nem tetszettek az egyháznak, Galilei ugyanis azt kezdte prédikálni, hogy a Föld nem az Univerzum középpontja. Emiatt megtorlást szenvedett el, és időnként el kellett szigetelnie magát a társadalomtól. Végül az egyház felmentette.
Galilei 1642. január 8-án halt meg.
