Hegel élete
Georg Wilhelm Friedrich Hegel 1770-ben született a németországi Stuttgartban. A tübingeni szeminárium tagja volt, osztálytársa volt Holderlin költő és Schelling filozófus.
A Heidelbergi Egyetemen latint tanított. A Humcorsvicki Egyetemen a filozófia mestere volt.
Hegel idealizmuselmélete
Hegel az abszolút idealizmus elméletének szerzője, egy tanulmány, amely politikára, vallásra, filozófiára, pszichológiára és művészetre reflektál. Úgy véli, hogy az ellentmondások és a dialektika olyan formák formálására szolgálnak, amelyek jelen vannak az emberi elmében, lélekben és eszmékben, és a politika és magának az államalakításnak is szerves része.
Az a társadalmi kontextus, amelynek Hegel része volt, alapvetővé válik munkája megértéséhez. Németország akkoriban két független területre szakadt.
Ezért művében az „állam” entitás valami alapvetővé válik az emberi életben, az állam pedig az abszolút szellem megvalósulásának a tükörképe.
Hegel, Marx és Kant azonos filozófiai stílust vall. Legsikeresebb munkája az 1806-ban megjelent „Phenomenology of the Spirit” címet viseli.
A könyv egységekre formált tudatot tár fel, ezek az egységek magukba szívják a világ tartalmát, és együtt találják meg a totalitást és az abszolútumot.
Karl Marx Hegel érvelését használta elméletének megalkotásához, főként a materializmusra és a közgazdaságtanra vonatkozó tartalomban.
A németországi Berlinben halt meg 1831-ben.
